Adjátok vissza a karácsonyt! – Az ünnepről Wass Albert szellemében

Urak, akik a világ dolgait igazítjátok! Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Adjátok vissza a karácsonyt!

Nem a szeretetet kérem, nem a mások felé fordulást, nem az odafigyelést, ami karácsony címszó alatt három napra emberségesebbé teszi a világot. Nem ezeket kérem, mert ezeknek egész évben teret kellene kapnia. Kérés nélkül.

Én az ünnepet kérem. Adjátok vissza a karácsonyt! A különlegest. A hangulatosat. Ami egy évben csak egyszer van.

Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Hogy a Halloween tökök után egyből a Mikulás és csillámporos szárnyú angyalok mosolyognak rám az üzletek polcain. Ne mondjátok, hogy fogadjam be a karácsony szellemét novemberben! Mert nincsen akkor még semmi keresnivalója.  Ne mondjátok, hogy készüljek előre! Ne mondjátok, hogy keressek ajándékot a szeretteimnek! Az én számomra nincs szépsége és békessége a karácsonyi dalnak, ha két hónapig hallgatom.

Adjátok vissza a karácsonyt! Ami a szeretetről, és nem a pénzről szól. Ami az együtt töltött időről, és nem a rohanásról szól. Ami a meghittségről, és nem az álszent mosolyokról szól. Ami az ünnepről szól.

Mind azt akarjuk, hogy tökéletes legyen. Méltó és ünnepi. De ne pusztán a látszat legyen tökéletes, miközben szőnyeg alá söpörjük minden rossz érzésünket, bánatunkat, hogy három nap után újra elővegyük őket. Ne forgassuk tovább a régi mókuskereket, kezdjünk új úton járni! Az ünnep alkalom arra, hogy megbocsássunk, változzunk, és meleg szívvel forduljunk mások és önmagunk felé.

Kezdd magaddal! Légy te az első, aki visszaadja az ünnepet!

Adjuk vissza együtt a karácsonyt!

Fotók: Szabó László